A költözés óta a nappalink egy üresen kongó tér. Nincs benne semmi csak egy szőnyeg, amin a fő tevékenységként űzött legózás folyik napi 6-8 órában, egy örökölt Poang és egy tecsós kinyitható horgászszék. Ja, még ott van a régi varrógép meg a tv is. Lévén giganagy térről van szó, hatalmas kanapéban kezdtünk el gondolkodni. Menjen erre, itt kanyarodjon be, ott legyen egy lábtartós rész aztán kanyarodjon még egyet. Aztán rájöttünk, hogy ez így irdatlan drága lesz ráadásul nem is nagyon találtunk olyat ami tetszett volna. Na ekkor világosodtunk meg.

A sok régi Lakáskultúra mellett egyetlen egy régi angol House & Garden magazinom van, szerencsére ez egymaga tele van olyan csemegékkel, mint az alábbi Poggenpohl konyhabútor.

Beltéri tömörfa bútort tömeggyártásban már nem nagyon találunk. Természetesen dekoratív, látszó felületként – mint például konyhafrontok esetében- használatban vannak, illetve belső szerkezeti elemekként is előfordulnak (kanapék váza) de modern tömör fa könyvespolccal vagy tálalóval ritkán lehet összefutni. Ennek legfőbb oka az, hogy baromi drága a jó minőségű, megfelelően kezelt fa, ami nem vetemedik.

A bútoriparban használatos alapanyog közül azok, amiket egy lapszabászatban vágnak, mind a következőképpen néznek ki.

Az ilyen okos bútoroktól mindig ellágyulok. Zseniális ötletek, igazi multifunkciós berendezési tárgyak nem csak kis terekbe. Nagyon kiváncsi lennék rájuk, hogy milyen minőségűek lehetnek vajon, de sejtem, hogy ahol olyan vasalatokat alkalmaznak amik ennyire könnyen ilyen nehéz elemeket mozgatnak, akkor nem olcsójánoskodnak ami a többi alkatrészt és azok minőségét illeti.