A cím Kirchof III. törvénye* - ezt minden felvilágosult villanyász ismeri!

A költözés óta a nappalink egy üresen kongó tér. Nincs benne semmi csak egy szőnyeg, amin a fő tevékenységként űzött legózás folyik napi 6-8 órában, egy örökölt Poang és egy tecsós kinyitható horgászszék. Ja, még ott van a régi varrógép meg a tv is. Lévén giganagy térről van szó, hatalmas kanapéban kezdtünk el gondolkodni. Menjen erre, itt kanyarodjon be, ott legyen egy lábtartós rész aztán kanyarodjon még egyet. Aztán rájöttünk, hogy ez így irdatlan drága lesz ráadásul nem is nagyon találtunk olyat ami tetszett volna. Na ekkor világosodtunk meg.

Jó fél éves intenzív iteratív tervezési munka után elérkeztünk arra a pontra, hogy van egy majdnem végleges vázlattervünk, ami miatt már csak heti néhány alkalommal ébredünk fel riadtan, hogy "de biztos jó lesz ekkora ablak?" meg "nem lesz mégis túl közel az a fa?" meg "elég a 25-ös fal 18 cm szigeteléssel?". A végtelen számú döntési helyzetet magunk és mások számára megkönnyítendő készítettem az interneten található kósza adatok alapján három ábrát, amik talán kicsit átláthatóbbá és egyszerűbbé teszik egy-egy tervezési paraméter értékének megválasztását.

Nem, nem az LSD-ről lesz szó, de a párhuzam érdekes: hogyan torzul a valóság a papír hatására.

A napokban Zürichből hazafelé a repülőn 10.000 méteres magasságban és négy másodpercenként egy kilómétert megtéve hatolt elmémbe a fájdalmas felismerés, hogy mennyire apró az ember és a háza az egész bolygónkhoz képest és hogy ennek ellenére milyen lomhasztó procedúra és milyen elképesztő energia, idő és pénz megszerezni egy picinyke területet a végtelennek tűnő tájból.

Na hát a lényeg lemaradt - azt azért érdemes összefoglalni (a napló-bevezető igéretének megfelelően), hogy számunkra mik voltak a fontos paraméterek, amik mentén a telekválasztást optimalizáltuk. Nincs súlyozási sorrend, mindegyik egyaránt fontos.

Mennyire izgalmas és felelősségteljes feladat kiválasztani csöppnyi bolygónkon azt a földrészt, országot, megyét, térséget, községet, környezetet, szomszédot  és végül birtokot, amit az ember birtokol, ahol majd leéli élete hátralévő részét!

Közel két éve fogalmazódott meg a gondolat bennünk, hogy kiköltözzünk picsiny családunkkal (csajom+fiunk) a túlzsúfolt Budapestről valami egyszerre közeli és távoli, csendes ám élő helyre, amit mi választunk ki, mi tervezünk meg, mi építünk fel és mindezek után mi lakunk majd be harmóniában és megelégedett nyugalommal.

A sok régi Lakáskultúra mellett egyetlen egy régi angol House & Garden magazinom van, szerencsére ez egymaga tele van olyan csemegékkel, mint az alábbi Poggenpohl konyhabútor.

Most találtam ezt a nagyon meggyőző képet egy lakáshirdetésben. A többi is hasolnóan sokatmondó volt de ez mindenképpen elhitette velem, hogy ezt a lakást csak szeretni lehet. Van benne legalább két vállfa.