Nem, nem az LSD-ről lesz szó, de a párhuzam érdekes: hogyan torzul a valóság a papír hatására.

A napokban Zürichből hazafelé a repülőn 10.000 méteres magasságban és négy másodpercenként egy kilómétert megtéve hatolt elmémbe a fájdalmas felismerés, hogy mennyire apró az ember és a háza az egész bolygónkhoz képest és hogy ennek ellenére milyen lomhasztó procedúra és milyen elképesztő energia, idő és pénz megszerezni egy picinyke területet a végtelennek tűnő tájból.

Nekünk - közel egy évvel a sikeres telekvásárlás után - még mindig nem sikerült véglegesen rendezni a telkünk földhivatali ügyeit, mivel a tervezőnk részletes utánajárásának köszönhetően kiderült, hogy arra a telekre, amit papíron megvettünk, sajnos nem építhetünk akkora házat, amekkorát szeretnénk.

A dolog persze rendkívül összetett és tanulságos, tulajdonképpen senki sem hibáztatható annyira, hogy érdemes lenne bárkit is hibáztatni, hacsak nem magunkat, hogy miért nem előbb jártunk utána a dolgoknak.

Az anomáliák minden bizonnyal akkor kezdődtek, amikor a Földhivatal elkezdett számítógépes adatbázisra áttérni a kézzel rajzolt térképekről anélkül, hogy pontos koordinátái lettek volna a térképeinek a sarokpontjain. Ehelyett a kézi rajzokat digitalizálták, aminek köszönhetően fél falvak vannak 5-10 méterrel elcsúszva. Persze ez sokszor nem derül ki addig, amíg egy kedves tulajdonos el nem kezdi - az építési engedélyhez kötve kötelezően - Földmérővel pontosan, modern technikával felméretni a területét.

A mi telkünkön egy K-NY-i 5 méteres elcsúszás mellett (ami az egész utcában konzisztensen látható a földmérési adatok és a földhivatali térkép összevetéséből, és amivel kapcsolatban a földhivatal természetesen nem hajlandó beismerni korábbi pontatlanságát, hanem a tulajdonosokra bízza a heves tulajdonjogi viták lerendezését) hab a tortán, hogy az előző előtti, feltehetőleg igen mohó tulajdonos körülbelül másfélszer akkora területet kerített el magának a kis patakparti pagonyból, mint amekkorának tulajdonosa volt. Mivel az előző tulajdonos nem akart építkezni, ők nem is vették észre az anomáliát (vagy nem vallották be, hogy nem vették észre). Ugyanígy az Önkormányzatot se zavarta soha, hogy a közterület el van kerítve részben és tulajdonképpen nekünk se lett volna zavaró az egész ügy, ha a Földhivatalban bejegyzett terület elég széles lett volna ahhoz, hogy beleférjen az amúgy picinyke házunk az előírásnak megfelelő előkerttel és hátsó kerttel.

Az előző előtti tulajdonosunk is cseles volt ám, mert mint kiderült a már akkor létező telekméret-anomáliát úgy orvosolta, hogy a nyaralójára beadott építési engedélyen az 1:1000-es térképet egyszerűen felnagyította másfélszeresére, hogy a háza ráférjen 1:1000-es méretben. Persze senki nem ellenőrizte a pontos méreteket, a telek alakja és a szomszédok stimmeltek, meg is adták az engedélyt. És mivel emellett a kerítését is kijjebb tolta a kedves magyar, tulajdonképpen a Földhivatali telekméretet kivéve nagyjából minden konzisztens lett mindennel.

A kialakult helyzetre az egyik magyarázat ugye az imént ecsetelt többrétű csalás, a másik a szintén említett földhivatali térkép pontatlansága. Matematikaliag a két megoldás közel azonos eredményt ad, de mondanom sem kell, hogy a földhivatal persze a saját igazát védi. A dologban persze az a bosszantó, hogy a Földhivatal, akinél a térkép van, sose jár a helyszínen és sosem ellenőrzi a beadott rajzok valóságtartalmát, mégis ragaszkodik ahhoz a verzióhoz, ami nála van, mindegy, hogy az mennyire tér el a valóságtól.

Nekem viszont szorongást okoznak az ilyen megoldatlan helyzetek, ezért írtam egy kérvényt az Önkormányzatnak, hogy hadd vegyük meg tőlük azt a csíkot, ami amúgy is el van kerítve 30 éve. Elképesztő rendesek voltak, megszavazták azonnal, korrekt áron, nem sokra rá megírtuk az előszerződést, elindították az ügyet. Ennek ellenére mindez november óta tart és kb. júniusra lesz meg legjobb esetben, mivel a telekalakítást belterületbe vonásnak kell megelőznie, ami igen hosszú folyamat és tulajdonképpen senki se tudja igazán, hogy mi is kell valójában hozzá és mi nem kell. Mást mond a Földmérő, mást az Önkormányzat és mást a Földhivatal. De legalább nekünk nem kell ebbe a fázisba beleszólni, csak várni, várni türelmesen, várni, várni türelmesen, míg papíron is mienk nem lesz az, ami 30 éve el van kerítve és amiről már egy éve azt hittük, hogy a mienk.

Tanulságok:
 

1. Telekvásárláskor kérj az előző tulajdonostól hivatalos földhivatali helyszínrajzot és tanulmányozd, méregesd, vesd össze a valósággal, mielőtt megveszed a telket.
    
2. Ha kiszámoltad, mikor tudod elkezdeni az építkezést, adj hozzá egy évet és ne keseredj el, ha tényleg így lesz csak igazad.
    
3. Szánj nagyon sok időt a hivatalos ügyek utánajárásának, mert ha te nem intézed, más nem fogja, hacsak nem érdeke. Nagy hivatalok még akkor se... Sokszor érthetetlen okból vesztegelnek az ügyek és csak annyi kell, hogy betelefonálj és azt mondják, hogy "ja jó, végülis itt ez a papír két hete, akkor továbbküldöm".
    
4. Ne higgy senkinek, hogy mi kell egy bármilyen engedélyhez, hanem nézz utána pontosan. A valóság nagyon sokszor más, mint amit az ügyintézők mondanak vagy gondolnak és feltehetőleg nagyban függ a pillanatnyi lelki- és párkapcsolati állapotuktól is. Ráadásul, ha te mondod határozottan, hogy mi kell és mi nem, sokszor még akkor is elhiszik, ha nincs is igazad...