Közel két éve fogalmazódott meg a gondolat bennünk, hogy kiköltözzünk picsiny családunkkal (csajom+fiunk) a túlzsúfolt Budapestről valami egyszerre közeli és távoli, csendes ám élő helyre, amit mi választunk ki, mi tervezünk meg, mi építünk fel és mindezek után mi lakunk majd be harmóniában és megelégedett nyugalommal.

Az út végtelen idejét előre elképzelni persze emberi létünknél fogva és saját érdekünkben jóval nehezebb, mint a célbaérés boldogságát, úgyhogy izgatottan kapkodva - nehogy lemaradjunk valamiről - nekiálltunk vég nélkül telkeket keresni a legközelebbi internetcsatlakozáson...

Most, két évvel később ugyan van egy csúcsszuper piciny üres birtokunk csúcsszuper ötletekkel a leendő házunkat illetően, a krókuszok is nyílnak már a kertben, de a cél még felettébb határozatlan viszont határozottan messze van. De ez egyáltalán nem baj - az építkezésnél a hamar munka ritkán jó elv fokozottan érvényes. És ez az időskála teszi lehetővé és vonzóvá, hogy az egész folyamatról írjak. Hogy megírjak mindent a telekválasztási paraméterek környezettudatos optimalizáló függvényétől kezdve a linóleum és PVC padló közti óriási különbségeken át a fűszerpolc éves napsütéses órák száma alapján történő méretezéséig, ami egy egyszerű meleg otthon vélhetően kreatív, olcsó, újrahasznosítást és ökológikus szemléletet szorgalmazó megvalósításában számunkra kérdésként felmerült és ötletes megoldással megvalósult.

Hát aki nem kalandozott el valahol az utolsó mondat közepén egy másik nyitott böngészőablak sokkal vonzóbb és nőiesebb tartalma felé, azt várom szeretettel első építési naplóm alkalmából. Jó olvasást!

De máris folyt. köv. esete forog fenn, mert mennem kell diót törni asszonyi parancsra...